Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vállalhatnak gyermeket az SM betegek is

2010.10.29

Bele lehet vágni a családalapításba

Vállalhatnak gyermeket az SM betegek is

Bár a sclerosis multiplex sok dologtól megfosztja a betegeket, a gyermekvállalás öröméről nem kell lemondaniuk, a lehetőségek és kockázatok mérlegelését követően bele lehet vágni a családalapításba.

2010.10.28 18:00

Az orvos-kutató szerint a tudományos tények helyett sokszor a tévhitek és az azokon alapuló félelmek bizonyulnak erősebbnek, ezért fontos objektíven áttekinteni, milyen tényezőket kell figyelembe vennie egy fiatal SM betegnek akkor, amikor a jövőjét tervezi.

Sem a fogamzásgátló gyógyszerek alkalmazása, sem a gyermekvállalás nem ellenjavallt a sclerosis multiplexes nőknél - jelentette ki dr. Bencsik Krisztina.

A korábbi évtizedekben voltak ugyan olyan elgondolások, hogy például a hormontartalmú fogamzásgátlók károsan hathatnak az SM lefolyására, valamint a terhesség által kiváltott változások irányát és mértékét sem ismerték kellő alapossággal, így inkább az óvatosságra hajlottak, ám az eltelt időszak felmérései és tudományos vizsgálatai sok kérdésre választ adtak, ezek fényében pedig változott az orvosi álláspont is.

Fogamzásgátlás? Lehet.

Egy 106 SM beteget bevonó, 2005-ben publikált felmérésből az derült ki: a hormontartalmú fogamzásgátlót éveken át szedők körében az SM-mel összefüggésben rövid távon még rizikócsökkenés is megfigyelhető volt, igaz ezeknél a nőknél ezt kiegyenlítette, hogy a szülést követő fél évben tapasztaltak némi rizikóemelkedést.

Több tanulmány tanulsága szerint összességében az mondható, hogy az SM beteg nők – természetesen kezelőorvosukkal, nőgyógyászukkal konzultálva – ugyanúgy alkalmazhatják a modern fogamzásgátló gyógyszereket, mint az egészségesek.

A terhesség vállalása sokáig azért is volt szakmai viták tárgya a neurológusok körében, mert az SM fiatal korban való megjelenése sok esetben az első gyermek megszületése után következett be (a 70-es, 80-as években még jóval korábban alapítottak családot a fiatalok), s nem tudták megítélni, a terhességgel és a szüléssel járó idegrendszeri és hormonváltozások nem játszanak-e szerepet a betegség aktiválódásában. Az utóbbi évtizedekben az SM autoimmun jellegének megismerése vezetett el arra, hogy átértékelték a gyermekvállalással szembeni félelmeket, s bizonyos értelemben azt ma már védőfaktornak tekintik, mert a magzatvédő hormonváltozások a gyulladások ellen is hatnak egyben.Az epidurális érzéstelenítés alkalmazása vagy a császármetszés és az SM későbbi alakulása között nem találtak kimutatható összefüggést.

Egy norvég kutatásban 400 terhes SM-es nő adatait dolgozták fel, ott azt találták, hogy ugyan valamivel több császármetszésre volt szükség, mint a nem SM-es kismamáknál, ám a különbség nem volt jelentős, s a csecsemőhalandóság vagy a születési rendellenességek között sem találtak eltérést az egészséges nőkhöz képest.

Várandósság és kezelések

Miután az SM kiszámíthatatlan, sosem tudni előre mikor következik be egy shub, illetve állapotromlás. A terhesség vállalásánál át kell gondolni azt is, mit lehet tenni, ha a 9 hónap leforgása alatt szorul kezelésre egy beteg?

Ebben gyakorlati tapasztalatok feldolgozására lehet alapozni, ugyanis várandós kismamákat – sem a neurológiában, sem más szakterületeken – nem lehet bevonni klinikai gyógyszerkipróbálásokba, orvosi kutatásokba.

Általános kiindulópontként annyi jelenthető ki: a kezelés alkalmazása növeli a kockázatokat, például a vetélések arányát, ugyanakkor a gyógyszeres beavatkozás mellett is rendben lefolyhat a terhesség. A mai gyakorlat mindenesetre az, hogy egy vállalt terhesség kiderülésekor leállítják az immunmoduláns kezeléseket, majd a szülés, illetve szoptatás befejeztével indítják azokat újra.

Dr. Bencsik Krisztina:
újraértékelt kockázatokBencsik Krisztina ismertetett egy 2008-ban bemutatott vizsgálati anyagot, amelyben glatiramer-acetát immunmoduláns kezelésnek a magzatra és az anyára gyakorolt hatását összegezték. Összességében 215 asszonynak és magzatának állapotát követték nyomon. Közülük kilencen (4%) úgy döntöttek, hogy el- vetetik a babát, negyvenöt esetben (20%) pedig spontán vetélés történt. Hat esetben (3%) tapasztaltak valamilyen fejlődési rendellenességet, 155 nőnek (72%) ugyanakkor teljesen egészséges gyermeke született.

A docens szegedi adatokat is közzétett: a vizsgált időszakban 22 terhességet követtek figyelemmel, ebből egy nő döntött az abortusz mellett, s két kismamának ment el spontán a babája. A megszületett 19 gyermeknél nem észleltek fejlődési rendellenességet, igaz, hárman koraszülöttként jöttek világra (arányaiban ez nem több, mint az egészségeseknél), 16 újszülöttel (72%) minden rendben zajlott – ezek az adatok tehát azokra vonatkoztak, akik terhesen is kaptak immunmoduláns kezelést.

Továbböröklődik az SM?

Ugyancsak a gyermektelenség mellett hangzik el gyakran az érv, miszerint az anya vagy az apa nem szeretné a betegséget átörökíteni.

Bencsik Krisztina egy 2002-ben megjelent nemzetközi vizsgálat eredményeit ismertetve hangsúlyozta: bár vannak öröklődésre utaló adatok, nem maga az SM öröklődhet, inkább a hajlam – ám ez is csak viszonylag kis mértékben kimutatható.

Amikor egy betegségben azt kutatják, mekkora a szerepe az öröklődésnek, illetve mennyiben játszhatnak közre a kialakulásban más tényezők, a kutatók előszeretettel vizsgálják az egypetéjű ikerpárokat.

Ennek az oka, hogy az egypetéjű ikrek géntérképe tökéletesen egyforma, azaz ha két teljesen egyező adottságokkal megszülető gyermek közül később csak az egyikben alakul ki egy betegség, ez bizonyíték lehet arra, hogy a genetika mellett valamilyen más tényező is befolyásolja az adott kór megjelenését.

Ez a helyzet az SM-ben is. Az adatokat elemezve ugyanis azt találták, hogy az olyan egypetéjű ikerpároknál, ahol az egyik testvér később SM beteg lett, körülbelül 30 százalékban fordult elő, hogy másikuk is megbetegedett, 70 százalékban pedig nem.

Ez azt jelenti tehát, hogy még a tökéletesen egyforma külső-belső adottságokkal rendelkező ikerpárok esetében sem lehet „eleve elrendelésről” beszélni.

Nemcsak a biológia számít

A statisztikai adatok szerint ott, ahol a szülő SM beteg, annak a kockázata, hogy a gyermekében is kialakul a sclerosis multiplex, 4-5 százalékra tehető.

Ez ugyan magasabb az egészséges népesség átlagához képest, ám dr. Bencsik Krisztina álláspontja szerint közel sem olyan elrettentő adat, ami miatt egy SM betegnek le kellene mondania arról, hogy saját családja lehessen. Másfelől megközelítve: a ma ismert SM betegek között is kicsi az aránya azoknak, akiknek az édesapjánál vagy az édesanyjánál megjelent volna korábban a betegség, ők ennek ellenére sclerosis multiplexesek lettek. A szegedi docens magyar adatokat is közölt, ezeket 2007-ben össze- sítették a hazai egyetemek és kórházak orvosai. Mintegy 1500 beteget lajstromba véve azt találták, hogy a familiáris halmozódás 15 családnál fordult elő, s összesen 33 beteget érintett, a többieknél nem volt közeli rokonnál kimutatott sclerosis multiplex.

Kétségtelen: mérlegelni kell a kockázatokat, átgondolni a negatív kimeneteleket, hogy azok ne érjék az érintetteket váratlanul, valamint fontos egyeztetni a neurológus kezelőorvossal és nőgyógyásszal is.

Bencsik Krisztina ugyanakkor ezzel együtt is amellett érvelt, hogy amennyiben egy fiatal pár szeretne gyermeket vállalni, ebben a sclerosis multiplex nem szabad, hogy megakadályozza őket.

Felelős döntés

Természetesen a felelős döntéshez azt is át kell gondolni, hogy egy gyermek felnevelése betegként nagyobb kihívást és a klasszikustól eltérő családi munkamegosztást követelhet, a betegség bármikor átírhatja a terveket.

Ugyanakkor vannak olyan adatok is, melyek szerint – részben a kitartás erősödése, a megfogalmazódó életcélok, a pozitív életélmények nyomán – a gyermekvállalás hosszú távú hatásai a lelki tényezők miatt is kedvezően befolyásolhatják a betegség lefolyását.

Forrás: eletmod.hu