Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cselló és sclerosis multiplex

2011.10.18

Cselló és sclerosis multiplex

Cselló és sclerosis multiplex

 
 

 

Sokan a csellót tartják a legnőiesebb hangszernek. Akkor ad igazán egyedülálló zenei élményt, ha a megszólaltatója körülöleli, befogadja, testével is eggyé válik vele. Ezt utolérhetetlenül tudta és valósította meg Jacqueline du Pré, a tragikusan fiatalon elhunyt világhírű csellista.

Jacqueline négyéves korában hallott először csellót a rádióban, és zongorista édesanyjától kért egy „olyat”. Megkapta, és karrierje innentől kezdve üstökösként ívelt fel. 16 éves korában lépett fel először, 17 évesen már a Royal Festival Hall-ban játszotta Elgar csellóversenyét. Ez a versenymű összeforrt a nevével, legendás játékát többször is megörökítették. A csellóverseny és kicsit Elgar is neki köszönheti, hogy visszatért Európa koncertpódiumaira és meghódította a közönséget.

1966-ban, 21 éves korában találkozott a zongoraművész-karmester Daniel Barenboimmal, akinek a következő évben a felesége lett. Művészi és emberi egymásra találásuk csodálatos koncertélményekkel írta be magát a zenetörténetbe. Sztárként végigturnézták a világot, mindenütt zajos sikert kiváltva.

Ezt a csillogó pályát törte derékba a sclerosis multiplex. Egyik első tüneteként Jacqueline elveszítette ujjai érzékelőképességét. Szemével kellett kontrollálnia az ujjai mozgását, mert nem érezte a húrokat. Játszóképessége leromlott, bár a betegség hullámzó lefolyásának megfelelően voltak még rövid időszakai, amikor tudott zenélni. 28 éves korában vissza kellett vonulnia a koncertezéstől. Hosszú szenvedésekkel teli 14 éves küzdelem után, 42 éves korában halt meg. Legendás hangszerét, a Davidov Stradivarius csellót Yo-Yo Mára hagyta, a hangszer azóta az emlékére a du Pré Stradivarius nevet viseli.

Elgar csellóversenye a szerző utolsó művei közé tartozik. Mintha csak a csellista megérezte volna saját eljövendő tragédiáját, igazi tragikus hattyúdalként szólaltatta meg.



(Du Pré) - Elgar Cello Concerto Part.IV