Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fegyveres SM –es? Különleges sport SM-ben

2012.10.25

Fegyveres SM –es? Különleges sport SM-ben
[2012.10.19.] - Magyar SM Info -
Fotó: Béres NóraJavában zajlik a “Sportolni jó!”- kampány, ami nem mást céloz meg, mint a hazai lakosság sportolási szokásainak megváltoztatását. A mozgalom ajánlata: “Sportolj heti 3x1 órát!”
“Heti háromszor egy, és minden jobban megy! “- a Médiaunió kampányának célja, hogy az egészséges, de ülőmunkát végző, keveset mozgó emberek közül is mind többekben tudatosuljon a rendszeres sportolás számtalan előnye, például a jobb közérzet, a nagyobb állóképesség, az erősebb izomzat, a szív és keringési rendszer jobb teljesítőképessége, de ugyanilyen fontos az önbizalom növekedése és a társas kapcsolatok erősödése is.
Az egészséges, de elpuhult lakossággal szemben az SM –betegséggel élők- mivel a kór “ezerarcú” – nem sportolhatnak olyan egyszerűen, de a beteg állapotához igazítva lehet választani a számtalan mozgási lehetőség közül. Ez lehet a szabadban végzett lassú mozdulatokkal járó Tai-Chi, vagy jóga, de lehet akár séta is. Az SM-betegek közül azonban sokan sokan kerekesszékbe szorulnak. Nos, a kerekesszékesek sportolásáról hallva legtöbb embernek elkerekedik a szeme, és maximum a parkban “kerekezést”, vagy másik végletként az extrém sportnak számító kerekesszékes teniszt, kosárlabdát, vagy vívást tudják felidézni. Él köztünk azonban egy ember, aki – mondjuk ki! - mert nagyokat álmodni, és fokozatosan romló állapota ellenére olyan sportolásba fogott, ami finoman szólva sem mindennapi!

Béres Jenővel a szeptemberi Országos SM Napon találkoztam, ahol jutalmat kapott azért a szerepvállalásáért, amivel részt vett az SM Betegek Országos Egyesülete- SMBOE – 2012-es médiapályázatán, mint riportalany. Sokan megkeresték, fotózták, kérdezgették, ő felkészülten és hitelesen válaszolt és mutatta be az életét, különös hobbiját:

- Mióta küzd ezzel a betegséggel, és hogyan élte meg az állapotromlását?

- Kereken idén 20 éve, hogy beteg vagyok, és állapotom fokozatosan romlott - kezdi rezignáltan a negyvenes évei derekán járó, szikár, kerekesszékes SM-beteg. Eddigi életemben mindig próbáltam azzal csökkenteni a romlást, hogy mindig kitaláltam ilyen bütykölgetéseket magamnak. Korábban gyerekjátékokat csinálgattam, de 2008-ban, három éve annyira romlott a jobb kezem, hogy nem tudtam már ezt folytatni. Mivel a bal kezem kifogástalan maradt, eszembe jutott, hogy gyerekkoromban sportlövő voltam. Jól ment, de 15 éves koromban a “kamaszkor kalandjai “miatt abbahagytam. Na, gondoltam, kipróbálom megint.

- Sportlövőnek állt kerekesszékkel?

- Igen, volt egy kis “koronám”, mivel itt élek Esztergomban, nem volt nehéz átmennem Párkányba (Sturovo), és vettem ott egy kis sportpisztolyt. Nem volt különösebb meggyőződésem, elvárásom a lövészettel, de rájöttem, hogy ha figyelek, akkor megy.

- Hol tudott gyakorolni, lőni?

- Eleinte a kertemben alakítottam ki egy lőpályát, de nem volt az ideális, a fényviszonyok miatt, meg a szél miatt, légmozgások…, stb. Megnéztem a neten, láttam, vannak paralimpikonok lövészetből. Akkor elkezdtem a kutakodni, hogy hol tudnék én lőtéren gyakorolni, de a környéken mindegyik lövészetnél valami miatt nem fogadtak. Pl. szituációs gyakorlatok voltak, airsoft-osokat vártak, stb. Végül Pesten a Polgár lövészegylet akadálymentesen hirdette a lőpályáját, ahova évekig jártam. Havonta egyszer, ami nekem kevés volt. Aztán egyszer megkeresett egy ember és kérdezte, miért nem megyek el hozzájuk? Ő a Piliscsévi lövészklubba hívott, ami nem lett volna messze, de mégis: vonattal kellet volna járnom, ami nem egyszerű. Esztergomban van olyan emelő, hogy feltegyen a székkel együtt a vonatra. Hogy Piliscséven hogy lett volna, nem tudom, de megoldottam volna! :) Már majdnem teljesen meg is szerveztem, hogy hogy jutok el oda tömegközlekedéssel, mikor adódott egy másik lehetőség, és végül is autóval el tud vinni és hozni is valaki.

- Nem olyan ember, aki feladja, azt látom!

- Végül is oda járhattam hozzájuk, ami nekem is nagyon jó lehetőség volt, és talán Nekik is. Úgy érzem, kicsit én vagyok a példa számukra, hogy így is lehet élni, sportolni, hozzáállni a dolgokhoz. Merthogy a jobb kezem nem működik, mégis kiállok. A múltkor például még az edzőt is “megvertem egy játékban”, vagyis több pontot szereztem, mint ő!

- Mik a tervei?

- Ide járok akkor edzésre, hetente. És majd fogok járni versenyekre, amiből kevés van, évi hármat ha tudok mondani, de az is valami. Én most arra próbálok rámenni, hogy attól függetlenül , hogy kerekes székem van, mégis bekerüljek.

- Mit jelent önnek a sport?

- … Izgalmat!- mondja lelkesen Jenő- , kihívást, valami értelmet! Meg szeretem azt, hogy a gyerekeim megdicsérnek, ez egy példa. "Látjátok, én akkor is csinálom!" Nagyok már, felnőttek: a gyerekeim közül a fiam 27-éves a , a lányom 22.

- Hogy tudja a mindennapokban ellátni magát?

Meg tudom oldani, ellátom magam, minimális segítséggel. Ebben benne van pl. az öltözködés: igaz, reggel öttől 9-ig tart a kerekesszékben, egy kézzel a felöltözés, ami mindig egy kész torna- mondja mosolyogva Jenő.

- De látom, van egy olyan segítője, ami keveseknek adatik meg, egy gyönyörű kutya.

- Igen, ő Kobak.
A “Kutyával az emberért Alapítványtól” kaptam, három éve, pályáztam érte. Egy mozgássérült segítő kutya. Sokat segít nekem, pl. oda hozza a távirányítót, ajtót nyit, villanyt kapcsol, stb. Kobak egy golden retriever, de nem ez a fontos: A legtöbb, amit segít az hogy van nekem. Hogy nem vagyok egyedül, van kihez szólnom... - simogatja a kerekesszéke mellett ülő, barátságos, aranyszőrű kutyát Béres Jenő.