Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sclerosis multiplex: alattomos és veszélyes

2013.02.14


Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám 2013. február 11.

 




A sclerosis multiplex a közismerten alattomos betegségek sorát gyarapítja: jó ideig nehéz diagnosztizálni, az idő előrehaladtával azonban lényegesen rontja a betegek életminőségét, a végső stádiumban pedig teljes rokkantsághoz vezethet. Dr. Szücs László ideggyógyásszal jártuk körbe, mivel is jár ez a súlyos kór.

  sclerosis

 

Igaz-e, hogy a sclerosis multiplex autoimmun betegség?

Sokan sokáig vitatták ezt, de ma már az a domináns felfogás, hogy igen: a központi idegrendszer autoimmun betegségéről beszélünk. Az immunrendszer itt is a saját sejteket támadja meg egy téves működés következtében. Itt, ebben az esetben az idegsejt-nyúlványokat övező úgynevezett velőshüvely vagy myelin-hüvely a téves immunreakció célpontja.

Mi a myelin-hüvely szerepe?

Nagyon leegyszerűsítve: egy zsírban gazdag szövetrétegről beszélünk, ami az ingerületek útját gyorsítja. Minél vastagabb ez a réteg, annál gyorsabban mennek át rajta az ingerületek, ami ugyebár nélkülözhetetlen a megfelelően koordinált mozgáshoz. A betegség következtében az idegrendszer gyakorlatilag folyamatosan gyulladt, a myelin-hüvely pedig fokozatos pusztulásnak indul: a gyulladásos gócoknál heg keletkezik az elpusztult velőshüvely helyén, ezeket a hegeket hívjuk sclerosisoknak, ami megkeményedést jelent. A multiplex pedig arra utal, hogy az idegrendszerben párhuzamosan több helyen jelentkeznek ezek a gyulladásos gócok, illetve több helyen képződik heg.

Mikor jelentkeznek ezek a tünetek, és kikre jellemzőek elsősorban?

Változó, általában huszonöt és harmincöt éves kor között kezdődik a betegség. A nőknél mintegy kétszer gyakoribb az előfordulása, mint a férfiaknál, és ugyanígy – érdekes és máig pontosan nem ismert okokból – az északi országokban sűrűbben fordul elő, mint melegebb égövi vidékeken. Azt, hogy a betegség mennyi idő alatt zajlik le, illetve milyen gyorsan áll neki elpusztítani az idegrendszer említett részeit, változó és esetleges, nem is nagyon lehet megjósolni előre. Nyilván függ attól, milyen életkorban jelentkezett, de attól is, milyen nemű és egészségi állapotú egyébként a beteg. Ezen túlmenően azonban van, akinél gyorsabban terjed.

Mi az oka a betegség kialakulásának? Genetikai hajlandóság?

Ez az, amit nem tudunk. Valószínűleg párhuzamosan több tényező vezet hozzá, amelyek között környezeti tényezők éppúgy találhatók, mint genetikai meghatározottság.

Milyen környezeti tényezők ezek?

Ezt sem tudjuk pontosan. Az imént említettem a földrajzi jellemzőket: a sarkok felé haladva egyre nagyobb a betegség előfordulási aránya. A vizsgálatok emellett egyértelműen kimutatták, hogy ha valaki elköltözik a hazájából, a betegség kialakulásának esélye a gyermekei esetében a befogadó országban jellemző mutatóknak felel meg. Vagyis biztosan léteznek külső faktorok, amik tizenéves korig bezárólag fejtik ki hatásaikat, de ezek pontos mibenlétét mindezidáig nem sikerült felderíteni. Találgatások persze léteznek, például, hogy bizonyos hétköznapi vírusok is szerepet játszanak az immunrendszer „eltérítésében”, amennyiben egy bizonyos jellemző fejlődési szakaszban támadják meg a szervezetet – az Epstein-Barr vírust szokás megnevezni gyakran lehetséges felelősként –, de minden kétséget kizáróan még nem sikerült eddig bizonyítani ezt. Az is fontos, hogy – már csak a földrajzi elterjedtség okán is – a sclerosis multiplex nem kizárólagosan, de elsősorban mindenképpen a fehér bőrűek betegsége.

És mennyiben hajlamosít a családban előfordult megbetegedés arra, hogy valaki sclerosisos legyen?

Ha a szülő sclerosisos, a gyermekének 3-4 százalékos esélye van arra, hogy ő is az legyen. Ez az arány nagyobb, amennyiben a családban többen is sclerosis multiplexben szenvednek.

Mennyire gyakori a betegség előfordulása?

Magyarországon a felmérések szerint tízezer alatt van a betegek száma. Európában nagyjából ehhez hasonló az átlagos arány.

Milyen tünetekkel jelentkezik a sclerosis multiplex?

Ez egyénenként nagyon eltérő lehet, és attól is függ, az idegrendszer mely részén található a konkrét tünetet okozó gyulladás. Az sem egyöntetű, melyik tünet válik maradandóvá, és melyik lesz múlandó. Mindezt előrebocsátva általános tünetnek tekinthetők a mozgással, illetve elsősorban annak koordinációjával kapcsolatos nehézségek. Ide tartoznak az egyensúlyzavarok, a finommozgások ügyetlensége, elügyetlenedése, az izommerevség, a kellemetlen görcsök, a végtagok gyengesége. Ezzel összefüggésben a betegeken gyakran hihetetlen fáradtság vesz erőt jószerivel ok nélkül, sokan vonszolni is alig képesek saját magukat. A végtagok zsibbadnak, elérzéktelenednek, vagy éppen ellenkezőleg, fokozott érzékenység lesz rájuk jellemző. Változások jelentkezhetnek a beszédben, a beszédkészségben is: nehezebben beszél a beteg, lassul a hang- és szóképzés, közben nehezen nyel, és mivel a betegség szinte minden esetben magával hozza a koncentrálási nehézségeket is, a beszéd tartalma is „károsodhat”. A szexuális igények is csökkennek, ami összefüggésben lehet a bőr és a lágyrészek fokozott érzékenységével. Sokan küzdenek inkontinencia-problémákkal is. Ugyanígy nagyon sűrűn fordulnak elő szem- és látásproblémák is. Utóbbiak gyakran a betegség első tüneteiként jelentkeznek, bár ez sem általános. Ezek is változatos tünetek, de a hátterükben többnyire a látóideg gyulladása húzódik meg. Szemfájdalom, homályos látás vagy akár a látás átmeneti teljes elvesztése is jelentkezhet.

A felsorolt tünetek számos különböző betegség velejárói, akár együttesen is. Miből állapítja meg az orvos, hogy az adott beteg sclerosis multiplexben szenved?

Sajnos többnyire csak akkor állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy sclerosis multiplexről van szó, miután már komolyabb stádiumba lépett a betegség. Ez azt is magában foglalja, hogy nem létezik olyan egyedi eljárás, amivel minden kétséget kizáróan meg lehetne mondani, hogy az adott beteg sclerosisos. Alapos neurológiai vizsgálatokat kell végezni, különböző képalkotó módszerekhez kell folyamodni, mintát kell venni az agy- és gerincvelői folyadékból, és így tovább, hogy ezek együttese alapján fel lehessen állítani a diagnózist.

Mennyiben tér el az egyes betegeknél a kór lefolyásának menete?

A legtöbb betegnél eleinte bizonyos időközönként – nagyjából egy-másfél évente egyszer – rohamos rosszabbodás következik be a beteg állapotában, majd ez idővel helyre jön. Nyoma maradhat ugyan, de a beteg állapota végül helyreáll. A szerencsésebbeknél ilyen metódus mellett akár évtizedeken át is enyhék maradhatnak a tünetek, ami azzal jár, hogy a betegek többé-kevésbé normális életet élhetnek, de sajnos ez a ritkább eset. A betegek közel felénél idővel lassú, erősödő romlás veszi kezdetét, és olyan forma is létezik, amikor folyamatosan romlik a beteg állapota, nem pedig ilyen ciklusos jelleggel történnek a változások.

Mindenképpen rokkantsághoz vezet a sclerosis multiplex?

Az esetek több mint felében sajnos igen, de mint mondtam, ez elhúzódó folyamat. Persze olyan is előfordulhat, amikor valaki mindössze néhány év alatt képtelen lesz ellátni önmagát, de – szerencsére – nem ez a jellemző.

Mit tehet ilyenkor az orvos és mit tehet a beteg, illetve környezete? Hogyan lehet kezelni ezt az állapotot?

A betegség a tudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan, ám nem jár lényegesen korábbi halandósággal. Így a cél az, hogy javítsunk a betegek általános állapotán, illetve elejét vegyük a további romlásnak. Ez elsősorban szteroidos készítményekkel történik, amelyek az idegek gyulladás utáni gyógyulását segítik. Mint azonban közismert, ezeknek a gyógyszereknek egy sor káros vagy legalábbis nem kívánt mellékhatásuk van, vagyis csínján kell bánni velük. Léteznek a betegség kezelésére más gyógyszerek is, de ezek is mind olyanok, amik elsősorban a tüneteket enyhítik. Emellett fontos az egészséges, vitamindús táplálkozás, a stresszmentes életmód és a különböző terápiák harmonikus egysége. A mozgás mindenképpen jót tesz a betegeknek, de túlzottan nem szabad megerőltetniük magukat. A legtöbb sclerosisos betegre rossz hatással van a meleg, így a szaunázás vagy a forró fürdő nem ajánlott számukra. És azt is fontos kiemelni, hogy a betegség gyakran depresszióhoz vezet – ilyenkor ezzel is foglalkozni kell, vagyis pszichiáter segítsége is szükséges lehet.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.