Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szklerózis multiplex és kannabisz-kivonat.

2012.10.29

Szklerózis multiplex és kannabisz-kivonat: a MUSEC vizsgálat eredményei

A szklerózis multiplex igen gyakori tünete a megnövekedett piramistónus miatti izommerevség és az izomgörcsök – a betegek akár 90%-a is átéli ezeket valamikor. Következményük a fájdalom, a mozgásképesség csökkenése, a mindennapi aktivitás akadályoztatása és az alvászavar.

A jelenlegi tüneti kezelés gyakran nem elég hatásos és toxicitása miatt csak korlátozottan alkalmazható. Ezért a szklerózis multiplexesek sokféle alternatív terápiával kísérleteznek, köztük a kannabisszal is. Becslések szerint az Egyesült Királyságban a betegek 1–4%-a használ kannabiszt a tünetek enyhítésére.

Az utóbbi években több fázis III vizsgálatot végeztek a kannabinoidok hatásával kapcsolatban szklerózis multiplexben; a legnagyobb ezek közül a kettős vak, placebokontrollált CAMS tanulmány volt, amelyben a kannabisznak a spaszticitásra, a fájdalomra és az alvásminőségre gyakorolt hatását elemezték. A résztvevő betegek hatásosnak találták a kannabiszt, azonban a vizsgálattal kapcsolatban komoly metodológiai problémák merültek fel.

Ezért döntött a MUSEC (MUltiple Sclerosis and Extract of Cannabis) tanulmány elvégzése mellett John P. Zajicek, a Plymouth-i Egyetem munkatársa és kollégái, akik eredményeiket a Journal of Neurology, Neurosurgery and Psychiatry-ban tették közzé. Ebben a vizsgálatban egy standardizált orális kannabisz-kivonatot kaptak a szklerózis multiplexes betegek az izommerevség és a fájdalom csökkentésére, s a hatásosságot az érintettek egy 11 pontos skálán jelölték be.

A 2006 és 2008 közt elvégzett randomizált, kettős vak, multicentrikus vizsgálatban 279 olyan 18–64 éves szklerózis multiplexes beteg vett részt, akik a megelőző 3 hónapban izommerevségtől szenvedtek. Az aktívan kezeltek 2,5 mg Δ9- tetrahidrokannabinolt (THC) tartalmazó kapszulákat kaptak, a többiek külsőre ugyanilyen, de hatóanyag nélküli placebót.

A vizsgálat 1–2 hetes megfigyelési periódus után egy 2 hetes dózistitrációval kezdődött, majd 10 hetes fenntartó szakasszal folytatódott. A résztvevőket a titrálás után a 2., 4., 8. és 12. héten vizsgálták meg. Kezdő adagként a betegek napi kétszer egy kapszulát kaptak, majd – maximum napi 25 mg Δ9THC-ig – növelték az adagot az optimális dózis eléréséig. Az elsődleges végpont az volt, hogy a 12. héten egy 11 pontos skálán milyennek ítélték a betegek a szer hatását az izommerevségre a vizsgálat előtti állapothoz képest (0: sokkal jobb, 10: sokkal rosszabb). Jó hatásnak a 0–3 pontos válaszokat tekintették. A másodlagos végpontokat – a fájdalom, az izomgörcsök és az alvászavar csökkenését – hasonló skálák segítségével értékelték. A statisztikai elemzéseket egyoldalú próbával végezték, s szignifikánsnak a p<0,025 szintű eredményeket tekintették.

A 12. héten a THC-vel kezeltek közül 29,4% számolt be jelentős izommerevség-csökkenésről, míg a placebocsoportban csak 15,7% volt ez az arány (p=0,004). A különbség a legjelentősebb azok körében volt, akik nem szedtek görcsellenes gyógyszert (37,9% vs. 16,3%), s a legkisebb a járni nem tudók alcsoportjában (25,8% vs. 25,0%),

Hasonlóan erősen szignifikáns különbség volt a 12. héten a két csoport között az izomgörcsök enyhülését (30,8% vs. 13,4%, p<0,0025) és az alvásminőség javulását (33,6% vs. 19,4%, p<0,005) illetően.

A fájdalom tekintetében a 12. héten csak marginálisan szignifikáns különbség volt a két csoport között (p=0,028), azonban ha az elemzést azokra korlátozták, akiknek a vizsgálat kezdetén erős fájdalmaik voltak, akkor a ritkább placebohatás miatt itt is szignifikáns eltérést tapasztaltak (29,8% vs. 11,3%, p=0,001).

A THC minden tekintetben (a fájdalom esetében is) hatásosnak bizonyult a vizsgálat 4. és 8. hetében is, s a hatás mértéke hasonló volt a 12. hetihez.

Nemkívánatos események a THC csoportban a személyek nagyobb hányadában (91%) fordultak elő, mint a placebocsoportban (74,6%). A THC csoportban a betegek 21%-a, a placebocsoportban 6,7%-uk szakította meg a vizsgálatot nemkívánatos események miatt. Ezek a THC csoportban a dózistitrálás alatt voltak a leggyakoribbak, s a vizsgálat előrehaladásával egyre ritkultak. A nemkívánatos események közül a neurológiai jellegűek (pl. szédülés, dezorientáció, figyelemzavar, egyensúlyzavar, konfúzió) voltak a leggyakoribbak (71,3%), s ezeket a gasztrointesztinális tünetek követték (41,3%) – a tünetek azonban általában enyhék voltak és spontán megszűntek.

Összességében a THC javasolható a szklerózis multiplexes betegek több tünetének kezelésére is a klinikumban, különös tekintettel a rendelkezésre álló gyógyszerek kis számára és kétséges hatásosságára.

Forrás: Journal of Neurology, Neurosurgery and Psychiatry